A magyar sajtó vendégmunkásokról szóló történetekkel van tele. Egyrészt olyan történetek ezek, amik a munkások kizsákmányolását emelik ki, a kiszolgáltatottságra helyezve a hangsúlyt, máshol azt tartják inkább fontosnak megemlíteni, hogy nélkülük a magyar gazdaság összeroppanna, ezért magától értetődő lépés lenne akár több mint százezer fő beutaztatása. A politikai oldalak is saját zászlajukra tűzték a kérdést, és ez alapján érvelnek a vendégmunka ellen vagy épp mellett – ez pedig nem szolgálja az értelmes párbeszéd és vendégmunkásokkal szembeni megértés ügyét.
„Lapunk tudomására jutott, hogy ez a Magyarországra is toborzó indonéziai munkaközvetítő külön nyilatkozatot írat alá az általa verbuvált munkásokkal arról, hogy az általuk vállalt két évre leadják útlevelüket a magyar munkaerő-kölcsönzőnél vagy a munkavégzésre kijelölt vállalatnál” – olvastuk megdöbbenve mi is a Magyar Narancs online kiadásában a Már rabszolgaként érkeznek c. cikket Hajdú Páltól. Nem azért döbbentünk meg, mert azt gondoltuk, nincsenek visszaélések ebben a szektorban, hiszen mi is hallunk ilyen eseteket rendszeresen. Ami különös volt, az a kizsákmányolás foka – ugyanis meggyőződésünk, hogy nincs szükség semmi ilyesmire a vendégmunkásokkal összefüggésben, mégis egyre rosszabb a helyzet.
Valójában nemcsak etikátlan, de teljesen felesleges is rabszolgaként gondolni a vendégmunkásokra.
Hogy miért? Mert nincs semmiféle előnye azon túl, hogy a munkaközvetítésben részt vevő cégek bebiztosítják a saját maguk számára a biztos és óriási nyereséget.
Mert gondoljuk meg, mitől félnek a munkaerő-közvetítők?
1. Hogy a munkavállaló nem érkezik meg a munkahelyére, hanem Magyarországra érve tovább utazik.
2. Hogy váltogatja a munkahelyeit, így a közvetítő nem tud garanciát vállalni.
3. Hogy a munkavállaló esetleg Magyarországon mással szembesül, mint amit kint megígértek neki, ezért nehéz lesz vele együtt dolgozni.
Ezen három pont megoldása a Magyar Narancs cikke alapján a kényszerítő erő alkalmazása bizonyos helyeken, és ebből adódnak azok a „horror történetek”, amiket olvashatunk. Valójában azonban mindhárom problémának megvan a természetes, mindenkinek ideális kezelése, aminek segítségével minimálisra törpülnek a problémás helyzetek.
A vendégmunkások kiszolgáltatottságának növelését a munkavállaló nyilvánvalóan megsínyli, de ugyanígy a munkaadó számára is rossz, ha a dolgozója rosszul érzi magát. A vendégmunkások előnye nem az olcsóságban rejlik, ezt statisztikákkal támasztották alá nemrég. Abban rejlik, hogy termelékenyebbek – de csak akkor, ha ez nekik is jó. És minden statisztikánál fontosabb, hogy ők emberek, és emberekhez méltóan lehet kizárólag kezelni őket.
Ki ne szeretné, ha a kolléga így érzi magát?
(A képen Oui látható, egy budapesti négycsillagos szállodában dolgozó általunk közvetített housekeeper)
A probléma akkor kezdi felütni a fejét, amikor a vendégmunkások behozatalát egy nagy cég statisztikának tekinti. Több ezer embert mozgatnak, és számukra az, hogy hányukkal számolhatnak biztosra, csupán statisztika. Az pedig, hogy hányuk érzi jól magát, még csak statisztika sem: érdektelen részlet.
Mi a Work & Smile-nál olyan stratégiát dolgoztunk ki, aminek segítségével garanciát, 100%-os sikerrátát és megfelelő utánkövetést adunk minden egyes munkavállaló mellé. Ennek köszönhető, hogy ügyfeleink folyamatosan „visszajárnak”, és van olyan étteremlánc, ahová már több mint 50 thai munkavállalót hoztunk, és a számuk továbbra is növekszik.
Legutóbbi hozzászólások