A piacok változnak, ebben nincs semmi újdonság. Az azonban fontos, hogy ezeket a változásokat ne véletlenszerű adottságként tekintsük, hanem vegyük észre a szabályszerűségeket. A Work & Smile szakértői úgy látják, a magyar munkaerőpiacon most érzékelhető egy fordulópont a munkáltatók számára . Ez az a pillanat, amire utólag úgy szoktak hivatkozni, hogy „ha akkor tudtam volna, másként cselekedek…”. Megmutatjuk, hová tart ez az evolúció, és mi a tét a jelenlegi helyzetben.

A betöltetlen álláshelyek száma Magyarországon 2013 előtt viszonylag állandó szinten állt, majd elkezdett emelkedni az „üres munkaállások” mennyisége. Lényegesen meglódult a hiányszám 2015-től, és azóta tartósan magas szinten áll. Ez elég sok idő ahhoz, hogy a piac szereplői a sikertelen helyreállítási kísérletek után elkezdjenek alternatív utakat keresni. A piac elvesztette a hitét abban, hogy a munkaerőhiány problémája magától, vagy az ország saját, belső folyamatai révén megoldódik.

Az alternatív út a vendégmunkások beutaztatása lett, két éves, határozott idejű vízummal, a távol-keletről.

Ennek a folyamatnak a megérésében pedig nem segít, hogy az aktuálpolitika érzelmekkel fűtött közhelyeket emel ki a folyamat kapcsán, holott egy természetes és logikus válasz zajlik a szemünk előtt. Azokat a helyeket, ahol tartós a hiány, azzal a lehetőséggel pótolták a piac szereplői, ami a leginkább megfelelt az igényeiknek. És persze az is tény, hogy a folyamat során egyes cégek kizsákmányolták, tisztességtelen úton függő helyzetbe hozták az ide érkező munkavállalókat – viszont ahogy egyre többen lépnek be a munkaerő-közvetítői piacra, a verseny egyre tisztább, modernebb megoldásokat hoz létre. 

Végső soron mindenki oda jut majd, ahol a Work & Smile tart: a folyamat minden résztvevőjének a lehető legnagyobb hasznot kell adni, hogy a folyamat tisztán és önállóan működhessen.

A magyar munkaerőpiac a hiányszakmákat foglalkoztató cégek tekintetében tehát egyfajta evolúciót mutat fel: egyre többen döntenek úgy, hogy a bizonytalan működés, és állandó fluktuációval való kínlódás helyett egy tartós és megnyugtató megoldást választanak: thai vagy más távol-keleti munkavállalót vesznek fel. És ahogy nő ezen cégek száma, és egyre több helyen áll helyre a termelés, a szociális tevékenység, a szolgáltatás, úgy fordul meg a folyamat:

egy idő után nem azok lesznek előnyben, akik már döntöttek a thai munkaerő beutaztatása mellett, hanem azok kerülnek behozhatatlan hátrányba, akik még nem.

Aki nem dönt, annak a hátránya még a korábbinál is nagyobb lesz. Hiszen a piac egyre több szereplője már bevezette a munkahelyen a thai munkavállalókat, megalkotta az ehhez kapcsolódó know-how-t, és készen áll arra, hogy szükség esetén a működését is újragondolja aszerint, hogy a magyar nyelvet nem ismerő munkavállalókkal dolgozó magyar munkavállalók a lehető legjobb termelékenységet mutassa fel.

Ez a váltás indult el most a magyar piacon: a szemünk láttára maradnak le végleg azok, akik nem képesek megújulni, és tudnak felemelkedni azok a kisebb vállalatok, ahol a váltás sikerrel vezették be, és képesek voltak ezt skálázni.