Nemrég az index.hu-n jelent meg egy cikk kifejezetten a thai vendégmunkásokról. Az írás makrogazdasági szempontból vizsgálta főleg Thaiföld hozzáállását ebben a kérdésben, megemlítve azokat az adatokat is, amiket mi is megírtunk korábban. Egy bekezdésben azonban a thai dolgozók alkalmasságát és bevethetőségét taglalták.
A cikkben, amit a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársa írt, három fontos állítást olvashatunk a thai munkavállalókról:
– „…segítőkészségük, barátságos hozzáállásuk kivételes munkaerővé teszi őket”
– „…végigvisznek egy monoton, repetitív munkát 12 órán keresztül úgy, hogy csak utasítást hajtanak végre”
– „…egyre fontosabb feladatok bízhatók rájuk”
Ez a három állítás, noha teljes mértékben igaz, mégis kissé nehezen befogadható egy európai ember számára. Ha elolvassuk egymás után az állításokat – barátságosak, repetitív munkára befoghatóak és folyamatosan fejlődnek – , mi is érezhetünk némi ellentétet feszülni ezek között.
Vegyünk egy példát. A mi fogalmaink szerint az a munkavállaló, aki folyamatosan fejlődik és szeretne egyre fontosabb munkát végezni, nem épp a kemény, repetitív fizikai munkára vágyik. Vagy ha mégis elvállalják átmenetileg az ilyen állásokat, akkor meg a thaiokra annyira jellemző folyamatos mosoly és barátságosság tűnik képtelenségnek. Ez a kérdés merül fel a mi logikánkban:
Hogy lehetne valaki jókedvű egy olyan helyen, amiről tudja, hogy ő annál többre érdemes?
Pedig ez egy kulturális félreértés. Szerintünk egy munkavállaló alapvető feladata az egyre feljebb törekvés. Egy munkavállaló pedig mindaddig elégedetlen, amíg el nem éri azt a pozíciót, amire vágyott – a mi logikánk szerint.
A thai-ok szemében ez egészen másként működik. Nem kell színlelniük és nem kell erőszakot venni magukon ahhoz, hogy jókedvűen végezzenek repetitív munkát, miközben nyitva hagyják magukban a lehetőséget arra, hogy bármikor előléphetnek egy fontosabb pozícióba. Ez nem reményvesztettség vagy a magabiztosság hiánya a részükről: ők valóban másként gondolkoznak. Nagyjából így:
- Nyitott szívvel és elmével állnak a körülöttük lévő világhoz, hogy a jót, amit kifelé adnak, visszakapják
- Ebbe beletartozik, hogy a rájuk bízott feladatot komolyan veszik, és minden nap igyekeznek kihozni magukból a legjobbat ebben a tekintetben.
- Nem véleményezik vagy kritizálják a feladatokat, mert azok azért vannak, hogy azokat egy ember minél jobban elvégezze. És aki jól elvégzi ezt a feladatot, az méltó a tiszteletre
- Nem jelenti, hogy nem néznek a távoli jövőbe, de a távoli célok vizualizálása helyett, ami a jelenlegi helyzetükkel szembeni elégedetlenségüket növelhetné, mindig az elérhető részcélokat tekintik elérendő célnak
Amennyiben ezt megértjük, közelebb kerülünk a munkáról való thai felfogáshoz is, és a kulturális különbségek is kisebbek lesznek. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszú távon tudjunk a másik országból érkezett munkavállalókra partnerként tekinteni.
Legutóbbi hozzászólások