Nagyon gondos, több mint 40 pontból álló kiválasztási és beutaztatási protokollunknak köszönhetően büszkén szoktuk elmondani magunkról, hogy szinte minden esetben olyan munkavállalókat hozunk az adott feladatokra, akik ott maradnak, és be is válnak. Mégis előfordul időnként, hogy valami nem stimmel: nem jó a kémia, nem érzi jól magát a thai dolgozó, vagy épp rájövünk, hogy ez a pozíció a gyakorlatban nem neki való. Mit teszünk ilyenkor? Danai történetén keresztül megmutatjuk ezt.
A kiválasztási eljárásunk három lépcsős: eleve két interjún van túl az a jelölt, akit az ügyfeleink számára ajánlunk, és akivel a közös interjút leszervezzük. Így lehetséges az, hogy már annyira biztosak vagyunk ilyenkor a dolgunkban, hogy eleve már csak egy jelöltet szoktunk egy pozícióra megadni – szinte minden esetben el is fogadja az ügyfél ezeket a jelölteket.
Volt azonban már példa arra, hogy egy thai munkavállaló nem vált be: Danai számára a sofőr pozíció egyszerűen nem volt testhezálló. Annak ellenére, hogy sofőrként dolgozott Thaiföldön is, tehát volt gyakorlata… Egy idő után világossá vált, hogy ez a munkakör (nem csak kimondottan vezetés miatt) nem az ő terepe Magyarországon.
Ami ilyenkor történik, az egy nagyon gyors ügyintézési folyamat, amelyben elkezdünk keresni a kieső ember helyére egy másik thai dolgozót. Nem valószínű, hogy ezt meg tudjuk oldani az ide utazott dolgozók átcsoportosításából, hiszen minden általunk közvetített munkaerő nagyon stabil a munkahelyén. Szerencsére egyáltalán nincs olyan váltási kedv, hogy lenne lehetőségünk cserélgetni – de azért nyilván megpróbáljuk ezt is. De inkább valószínű, hogy újrakezdjük a folyamatot az elejétől.
Fontos kiemelni, hogy a csere nagyon ritkán válik szükségessé. Itt azzá vált, és ez sajnos éppolyan időigényes folyamat, mint az eslő közvetített munkavállaló esetében.
De vizsgáljuk meg a másik oldalt is: mi történik ilyenkor Danaival? Mit szól, ha egy alacsonyabb beosztású munkában találja magát ahhoz képest, amit eltervezett magának?
A mi társadalmunkban ez gyakran egyfajta kudarcnak tekintett esemény, amely valamilyen hibához kapcsolható. Azonban a thai kultúrában teljesen más a megközelítés: nem alkalmaznak olyan szigorú előítéletet, amely az életeseményeket minden esetben jobb vagy rosszabb kategóriába sorolja, mert nem lehet ugyanazzal a mérőszámmal mérni minden egyes egyéni életpályát. Minden személy a saját útját keresi, törekszik az életminőség javítására, figyelmet fordít környezetére, és igyekszik megfelelően reagálni az elébe kerülő kihívásokra. Ezért Danai ugyanolyan lelkesen és boldogan vállalta el a konyhai segédmunkás szerepét, mint ahogyan korábban a sofőr pozícióját.
Vajon mitől vagyunk elégedettek? Vajon tényleg attól, hogy elérjük a céljainkat, azt, amit saját magunk elé állítottunk? Vagy inkább az fontos, hogy képesek legyünk nyitottak lenni a változásra, hogy ne csalódásként élük meg a sorsunk változását, hanem a lehetőséget találjuk meg benne?
Danai története éppen erről szól. Sofőrként érkezett Magyarországra, de valamiért nem működött a dolog. Ezután kerestünk neki új helyet, új pozíciót, amiben kiteljesedett. Nem sokkal a váltás után kaptunk egy fotót róla, és a vele együtt dolgozó magyar kollégáiról: őt, a születésnapját ünnepelték, Danai pedig sugárzott a boldogságtól.
Legutóbbi hozzászólások