Magyarországon egyre nehezebb munkaerőt találni a raktárakba, legyen szó akár targoncás, akár komissiózó raktáros vagy más hasonló posztról. További nehézség, hogy a pontosságot igénylő, de monoton munkára nem mindenki alkalmas, így hiába találunk jelentkezőket idehaza, ha a hatékonyság folyamatosan romlik, és hibák csúsznak a jól kidolgozott rendszerbe.

Képzeljük el, hogy egy szerepjátékot játszunk. Ezidáig csak olyan karakterekkel találkoztunk, akik egy adott csoporthoz tartoznak, tehát megszoktuk, hogy híján vagyunk bizonyos képességeknek. És hiába vártunk mondjuk harcosokat vagy nyomkeresőket, hogy a végére jussunk egy feladatunknak, folyton varázslók jöttek szembe, akik hasznosak ugyan, de nem pont arra, amire nekünk szükségünk van.

Vannak munkák, amikhez sok fantáziára van szükség. Máshol a problémamegoldó képesség vagy stressztűrés a kulcs.

Egy raktárban, illetve a logisztika több területén azonban a pontosság és ugyanazon munkafolyamatok végtelenbe nyúló ismételgetésének jó kivitelezése jelent előnyt.

Évek óta thai dolgozókkal foglalkozunk, évente sok százat közvetítünk ügyfeleinkhez. Amit általánosan el tudunk mondani a munkafelfogásukról, és a két legfontosabb állítás, miszerint:

  1. kedvességükkel, örömmel végzett munkájukkal gyorsan áthidalják a kulturális vagy nyelvi különbségeket
  2. bírják a monoton munkát, és ha megfelelően tanítják be őket, egész nap képesek ugyanazt a munkát végezni, kevés hibával.

Ez a két képességet sok cégvezető számára olyan érzés először látni, mintha egy újfajta szereplő jelent volna meg a szerepjátékban, és végre képes előrehaladni azokban a feladatokban is, ahol eddig csak toporgás volt a jellemző.

Amit azonban a 2-es pontról tudni kell, és ügyfeleinknek is hangsúlyozzuk: nem úgy kell elmagyarázni a thai dolgozóknak az egyes folyamatokat, mint egy magyar dolgozónak.

Sokkal alaposabban kell a betanítást végezni, cserébe utána ezt a rutinszerű munkát folyamatosan és pontosan képesek végezni.

„Pakold fel ezt, és vidd a G12-re” – hangzik az utasítás, és azt gondoljuk, hogy a raktár ismeretében ez az utasítás evidens. És valószínű, hogy néhány hónap után az is lesz, az elején viszont gondoljuk át a mondatot másfajta szemmel:

– Definiáljuk, mi az az „ez”. Egészen pontosan mutassuk meg, meddig tart a felpakolandó áru határa.
– Ha egy idő után úgy érezzük, ez már túlmagyarázás, akkor inkább kérdezzük meg őket, hogy mutassák meg ők, mit fognak elpakolni, és a sokadik helyes válasz után elengedhetjük a kezüket
– Mi a hely, ahová vinnie kell az árut? Mutassuk meg fizikailag. Ha úgy gondoljuk, már tudnia kell, az elején akkor se legyünk száz százalékig biztosak benne, inkább egy ideig kérdezzük meg, mutassa meg a helyét, ahová teszi.

Az is fontos tapasztalat, hogy ahol már van betanított thai dolgozó, az újak sokkal gyorsabban tanulnak. Ők értik, hogyan kell egymásnak elmagyarázni úgy, hogy ne legyen félreértés. Így azoknál az ügyfeleinknél, ahol már a második-harmadik hullámban szervezzük meg a beutaztatást, sokkal gördülékenyebb lett a folyamat.