Hogy a thai-ok vendégszeretőek, és mindig mosolyognak, szinte közhelyként vallják azok, akik már jártak Thaiföldön, vagy megismerkedtek thai emberekkel. Ők tudják, hogy ez a mosoly nem megjátszott, nem olyan, amit magukon viselnek munka közben, és leveszik a munkaidő végén. Ez a mosoly több annál.
Hogy miért több annál, most megmutatjuk.
Ő Nongkhai. Június végén érkezett Magyarországra Thaiföldről, hogy két évig nálunk dolgozzon – majd ezt követően hazautazzon. Ez a két év számára a munkavégzéssel telik, nem valószínű, hogy lehetősége lesz hazautazni ez idő alatt, már csak azért sem, mert épp a családjának szeretne pénzt hazaküldeni. Kislányának, akit most a nagyszülők fognak nevelni, ugyanis Nongkhai egyedülálló anyuka.
Nongkhai 16 órát utazott, hogy ide érjen. Teljesen kimerült, és legszívesebben csak aludna.
Nézzük meg még egyszer a képet. Nongkhai őszintén mosolyog, mesél magáról, a gyermekéről, az életéről. Fáradt, és ez az első napja egy idegen országban, a világ másik felén, de ő mosolyog, és nevetni is tud. Őszintén köszön meg mindent, kezeit összeérinti és meghajol, és látszólag elégedett a sorsával.
És valahogy nem tudjuk kiverni a fejünkből ezt a kérdést: hogyan csinálja? Lehet, hogy hogy ha már itt vannak, közöttünk élnek két évig, talán megtanulhatnánk a titkukat? Mi megtanítjuk nekik, hogyan végezzék el a napi munkáikat, és ők elégedetten megteszik, mert számukra a munka nemes dolog, legyen szó bármiről. De vajon mi mit tanulunk tőlük?
Legutóbbi hozzászólások