Mi is gyakran említjük az ügyfeleinknek, és mások is gyakran felhívják a figyelmet, hogy a thai-ok és más távol-keleti munkavállalók számára az első időkben nehéz a kulturális különbségek áthidalása Magyarországon. És itt nem csak arról van szó, hogy más az ország fő vallása, vagy hogy az ünnepek máshová esnek. Van a köztünk lévő különbségeknek egy olyan fajtája is, amiről ritkán esik szó, pedig ha meg akarjuk érteni a thai-okat, ezt is figyelembe kell vennünk.
Közelítsük meg a kérdést innen: milyen felnőni Thaiföldön, és milyen Magyarországon?
Thaiföld fő vallása a buddhizmus, ezért egy átlagos thai ilyen vallási nevelést kapott gyerekkorában. Így mire felnő, egészen más az életről, családról, az egyén feladatairól, sorsáról alkotott felfogása, hiszen már gyerekkortól kezdve mást hallottak, mást tanítottak nekik. Ezek a tanítások azonban annyira nem is különböznek a keresztény tízparancsolattól: általában az élet és egymás tiszteletét helyezik előtérbe. Ezen felül a thai gyerekek élete ugyanúgy különbözik vidéken és a nagyvárosban, mint nálunk: a földdel rendelkező családok termesztenek növényt, és tartanak állatot, a család több generációja együtt él (nálunk ezek már múlóban lévő szokásokká váltak), a városban élőknek pedig többféle lehetősége van szórakozni és boldogulni.
Van azonban egy nagy különbség, ami megkülönböztet egy mostani thai felnőttet tőlünk. A különbségre pedig ez a kérdés világít rá a legjobban: vajon milyen érzés visszamenni a szülővárosomba?
Magyarországon nincs nagy különbség: a hatvanas-hetvenes évekhez képest a városokban nyilván voltak fejlesztések, épültek gyárak, új lakó- és irodaépületek, meg le is pusztult néhány környék (mások pedig felvirágoztak). Hogy nőtt-e a város? Lehet, hogy felparcelláztak egy-két szántót, és mostanra már kétszintes sorházakat találunk ott, ahol eddig kukoricás volt. De alapvetően – és főleg Ázsiához képest -, ezek a különbségek szinte észre sem vehetőek.
Az egyik általunk Magyarországra közvetített thai dolgozó, Danai például Khon Kaenben született. Ez a hetvenes évek elején egy 30 ezres városka volt. Mint Magyarországon Pápa vagy Hajdúböszörmény.
Csak míg Hajdúböszörmény a hetvenes években is nagyjából ugyanennyi lelket számlált és most is, Khon Kaenben az utóbbi ötven évben hatalmas ugrást tett a népesség tekintetében: 530 ezer ember él ma ugyanabban a városban, már ha beszélhetünk még ugyanarról a városról ebben az esetben. Ilyen méretű város Magyarországon nincs is: az ország második legnagyobb települése, Debrecen mindössze 200 ezer főt fogad magába.
Képzeljük csak el, milyen változásokat éltek át az utóbbi ötven évben a thai-ok: egy Dunakeszi nagyságú városból egy 2-3 Debrecen nagyságú város fejlődött. Utóbbit önmagában nehezen képzeli el, aki nem járt még külföldön, de magát az ugrást is nehéz feldolgozni. Mire ismersz rá vajon a gyerekkorod utcáiból, tereiből? Emlékszel-e még, milyen természeti képződmények voltak ott, ahol most lakóházak állnak? Fel tudod-e idézni azt a lassú életet, ami hihetetlen méretű pörgéssé változott az évek során?
A népességrobbanás nem csak azzal jár, hogy több ember lesz körülöttünk. A tény, hogy ilyen gyorsan változik a világ körülöttünk, óhatatlanul is egészen más világképet ültet el bennünk. Számukra luxusnak számíthat az az állandóságba, változatlanságba vetett hit, amit mi táplálunk magunkban – épphogy a tapasztalatainknak megfelelően. Mert hiába gondoljuk, hogy rugalmasak vagyunk, és ügyesen alkalmazkodunk a változó világhoz, amikor a Föld nagy részén az a megszokott, hogy gyerekkorod méretei, szokásai és látványai eltűntek.
Amikor a változó világ eszünkbe jut, jusson eszünkbe, hogy a gyorsulás egy részét mi egyáltalán nem tapasztaltuk meg. Ha ez előttünk lebeg, jobban meg tudjuk érteni a thai-okat is.
Legutóbbi hozzászólások