Ahogy egyre több fülöp-szigeteki, indiai és thai vendégmunkás érkezik az országba, hogy két éves vízumuknak megfelelő ideig munkát végezzenek, egyre több cikk, podcast és interjú szól erről a jelenségről. És ez egyébként így van rendjén, a minket érintő ügyekről beszélni kell, sokat. De mit tegyünk akkor, ha a kérdések többnyire jók, de a válaszoknál érződik némi félreértés? Megpróbálunk eloszlatni most mi is pár tévedést ezzel kapcsolatban.
Mi a Work & Smile-nál megtehetjük, hogy teljesen őszinték legyünk. Nem vagyunk érdekeltek abban, hogy félrebeszéljünk, nem félünk attól, hogy hazugságok nélkül elveszítünk bármilyen megbízást. Mi annak a hívei vagyunk, hogy ki kell mondani az aggodalmakat, és azt is, hogy mi a megoldás az aggodalmakra. És ezt mind a thai dolgozók, mind a magyar vállalkozók oldalán megtesszük.
Ez minimálisra csökkenti a csalódás esélyét, és ezzel elérhetjük, hogy a Magyarországon dolgozó külföldi vendégmunkásokat, mint jelenséget jobban a társadalomba integráljuk.
És tagadhatatlan, hogy nagyon jó kérdések hangzottak el a témában, fontos kérdések és fontos állítások, amikhez mi is szeretnénk hozzászólni a saját felületeinken. Ilyen kijelentésekre gondolunk:
1.” Az ázsiai vendégmunkást olcsónak és kiszolgáltatottnak állítják be a közvetítők hirdetései“
Ha ez így van, az tényleg baj. Mert helyzet az, hogy ezeket az embereket kiszolgáltatottnak nevezni szabad, de gondoljuk meg: csak annyira azok, amennyire rengeteg honfitársunk is, akik tőlünk nyugatabbra próbálnak szerencsét. Vagyis van lehetőségük dolgozni otthon, de van egy olyan tudásuk, amivel külföldön többet tudnak keresni. Persze nyilván szeretnének otthon maradni, ha ott is elérhető lenne ez a fizetés, de a világ országai egyelőre erősen eltérő képet mutatnak fejlettségben, és egy darabig ez még így is marad.
Mi a Work & Smile-nál azt kérjük, hogy a thai vendégmunkások ne jelentsenek kevesebb költséget a munkáltatóknak. Így tehát azt állítani, hogy a vendégmunkások olcsóak, az esetünkben nem lehet. Pont azért tesszük ezt, hogy a thai dolgozók jó szájízzel, egyenlőkként érkezhessenek a munkahelyükre, és hogy a magyar dolgozók számára mindvégig megmaradjon a lehetőség betölteni ezeket a pozíciókat, az aktuális magyar piaci lehetőségek és árak szerint.
Egyelőre erre nem látszik reális esély azokon a munkahelyeken, ahol már ránk van szükség.
2. “A közvetítők azt állítják, az ázsiai vendégmunkások jobbak, mint a magyarok“
Ezt állítani is baj, valaki tényleg ezzel kampányol? Persze adja magát a kérdés: vajon miben jobb egyik ember a másiknál, hogyan lehet ilyet állítani?
Magyarországon egy magyarul nem beszélő vendégmunkás, eltérő kulturális szokásokkal eleve olyan hátrányból indul, hogy kiemelni az erősségeit egyáltalán nem azt bizonygatja, hogy „jobb” ember a magyar dolgozónál. A vendégmunkások kvalitásait dicsérni inkább arról szól, hogy az ő alkalmazásukkal milyen pozitív változást realizáltak az ügyfeleink, amire korábban nem is gondoltak.
Ez eddig az objektív része. Van egy szubjektív is: mi tényleg szeretünk thai-okkal dolgozni. Tényleg életvidám, kedves és segítőkész embereknek ismertünk meg valamennyi hozzánk érkező vendégmunkást, de természetesen emiatt nem állítanánk olyasmit, hogy az egyik ország szülöttei bármilyen relációban állnak egy másik ország lakóival szemben.
3. “Ha a magyar munkavállaló elmegy, akkor az a cég hibája“
Sokan sokféleképp próbálták megoldani a munkaerőhiány problémáját a nyugat-európai, most pedig már a kelet-európai országokban is. Végül a gyakorlat mindig azt mutatta, hogy tartós megoldást a külföldi munkások adták, mert a helyi lakosság nem szívesen vállalt olyanfajta munkákat, amiket ezek a dolgozók szívesen végeztek.
Aki nem élte át cégvezetőként azt, hogy alig kap önéletrajzot, utána még kevesebben jönnek be az első interjúra, még kevesebben az első próbanapra, az nem tudja, hogy ez mennyire sziszifuszi munka. És lehet fizetésemelést is adni, és sokan próbálkoztak: ez a munkamorált, vagy a kemény fizikai munka iránti kedvet kevés esetben növelte. Az „addig emeljünk, amíg el nem érjük a nyugat-európai életszínvonalat” felvetés pedig sajnos felemésztené a legtöbb cég összes nyereségét, sőt még annál többet is, aminek eredményeként vagy tönkremennek a kis- és középvállalkozások, vagy olyan áremelést hajtanak végre, ami az inflációra is hatással lehet.
De persze: van, hogy a távozó, vagy az eleve nem is jelentkező munkavállalók oka az, ahogyan a cég a munkavállalókkal bánik. Biztosan rengeteg ilyen példa van. A mi ügyfeleink azonban, akik megoldáscentrikusak, ezért már mindent kipróbáltak, ami lehetséges, nem ilyenek. Mi sok példát láttunk arra, hogy vagy bezárás – vagy mi.
De vajon egy munkaerőközvetítő van-e abban a helyzetben, hogy megpróbáljon harcba szállni a tévedések ellen, miközben tevékenysége szerint érdekelt az egyik oldal előremozdításában? Ez is egy olyan őszinte kérdés, amit szeretünk feltenni. Megválaszolni nem tudjuk, ezt inkább a befogadó félnek kell. Elég hitelesen beszéltünk a témában? Kikerültünk szándékosan érzékeny témákat, vagy megpróbáltunk minden nézőpontot megvizsgálni, legalább említés szintjén?
A téma rendkívül szerteágazó, és mi megértjük mindegyik felet. De lehet, hogy ha a munkaerőhiánnyal sújtott szektorok magyar cégvezetőinek döntéskényszeréről beszélgetünk, akkor hallgassunk meg közülünk olyanokat, akiknek van tapasztalata a problémák megoldásában.
Legutóbbi hozzászólások