Miközben a képzett munkaerő hiányának hatásaival mindenki tisztában van, viszonylag kevesen tudják, milyen változásokon ment át az összeszerelő üzemekben soron dolgozó betanított munkásainak összetétele az elmúlt években, évtizedben. A korábban elképzelhetetlen helyzet, hogy sok helyen gyakorlatilag már nem lehet válogatni a jelentkezők között, annyira nincs, aki operátorként szeretne dolgozni.

Magyarországról sokaknak az összeszerelő üzemek ugranak be.

Nem csak az autóipari gyárak nőttek ki sorra a földből, de egyre több ezzel kapcsolatos, és ettől független iparág üzemei is keresték a betanított munkaerőt az országban. És eleinte meg is találták: sokáig alaposan válogatni lehetett a jelentkezők között, és komolynak nevezhető teszteken derült ki, mely jelentkezők a legalkalmasabbak erre a típusú munkára, és várhatóak kikkel lehet majd könnyen együtt dolgozni.

Ezen tesztek aztán elkezdtek megváltozni.

Egyre alacsonyabb volt az a mérce, ami alapján pozitív elbírálás alá esett a jelentkező, egyre könnyebben lehetett bejutni egy-egy ilyen üzembe.

Persze itt is voltak különbségek, de egyre inkább igazzá vált, hogy már a legnagyobb német gyárak is alig találnak olyan munkaerőt, amilyent tíz évvel ezelőtt nagyon rövid gondolkozás után utasítottak volna vissza.

“Az operátorállomány az elmúlt tíz évben folyamatosan romlott. Tizenöt évvel ezelőtt középfokú végzettség, alapfokú nyelvismeret, erkölcsi bizonyítvány feltétel volt. Ma már ezek egyike sem az. Az operátor állomány vezetői igénylik a támogatást ahhoz, hogy megoldják a gyengébb képességű, megbízhatatlan, motiválatlan operátorállomány okozta problémákat. Ehhez nem csak képzésekre, tréningekre van szükségünk, hanem empatikus, felelősségteljes felsővezetői támogatásra, bizalomra és döntési jogkörökre. Ezek híján megoldhatatlan nehézségekkel küzdenek.”

Így foglalta össze az egyik nemzetközi cégnél dolgozó tréner azt a feladatmennyiséget, ami egy vállalatnál minden szintre hárul: minden vezetői szint érintett, miközben a HR igyekszik hatékony tréningekkel felkészíteni a céget arra, hogy a hatékony munkára nehezen fogható, problémákkal és konfliktusokkal teli munkaerőt megpróbálják csapatként kezelni. Ez, nem meglepő módon, egyre nehezebb lett, és a jövőben egyre nehezebb is lesz. Egyre több lett a fizikai erőszak vagy erre utaló fenyegetés, és míg korábban az ilyen azonnali felmondáshoz vezetet, ma már inkább kezelni kell a konfliktusokat.

Mit jelent ez? Természetesen azt, hogy a vezetők közül is egyre többen váltanak, mert nem szeretnének ilyen konfliktusokat kezelni, de ami a legfontosabb: nem is tudnak.

Mivel korábban látták bennük a vezetői skilleket, kiemelte őket a HR, de sok esetben nem kapták meg a kellő felkészítést arra, mi várható a legélesebb helyzetekben. Mivel akkoriban ilyen helyzetek hivatalosan nem létezhettek.

“Rendkívüli módon igénylik az alsó vezetői szinten dolgozók azokat a képességeket, amivel megerősíthetik a pozíciójukat ebben az átalakult helyzetben. Meg lehet erősíteni őket abban, amit jól csinálnak, amihez van érzékük, eszközöket tudunk nekik tanítani, amivel képesek egyértelműen megfogalmazni az észrevételeiket, tudnak hatékonyan visszajelzést adni, feladatot kiosztani, konfliktusokat kezelni, esetleg kezelni az őket érő stresszt.”

Mi volt a következő lépés? Könnyen kitalálható: mivel az országban számos cég dolgoztat rengeteg operátort, így egyre nagyobb igény jelentkezett az őket vezető dolgozók felkészítésére. Egyre több cég kínált tehát tanfolyamot, egyre több óraszámot vállalva, ami a minőség rovására ment, így sok esetben ezek a felkészítők pénzkidobásnak minősülnek.

A frusztráció marad, embert alig találni, a vezetők pedig inkább pályát váltanak.

A helyzet azonban az, hogy egy ilyen, viszonylag kisméretű országból, mint Magyarország, nehéz kitermelni ennyi megfelelő operátort. Bővíteni kell a merítést, el kell kezdeni a határon túli lehetőségekkel is számolni. És míg ez eleinte a romániai, szlovák, szerb és egyéb nemzetiségű magyarok, majd később magyarul nem tudó külföldiek alkalmazását jelentette, addig mára már nagyobbra kell nyitni az hálót.

Mi van, ha a világ másik felén ott sorakoznak azok az emberek, akik

– jól bírják a monoton, utasítások alapján végzett munkát
– céljuk, hogy elégedetten, mosolyogva végezzék a munkájukat
– elképzelhetetlen számukra a durvaság, szemtelenség
– segítőkészen állnak egymáshoz, igyekeznek nem terhére lenni a környezetüknek
– szívesen jönnek dolgozni az üzemünkbe

Az biztos, hogy a helyzet egyre kevésbé tartható, és jól látható, hogy a legalacsonyabb beosztásban dolgozó emberek morálja képes egy vállalkozás szétfeszíteni. A felmondások ugyanis feljebb indulnak meg, és elindul egy olyan körfolyamat, ami egészen a menedzsmentig felérnek.

És nem az a lényeg, hogy Magyarország vajon összeszerelő-ország-e, vagy nem. A lényeg az, hogy jók vagyunk-e abban, amit csinálunk vagy nem. És ha jók akarunk lenni benne, akkor most van itt az ideje a nyitásnak.

A Work & Smile motivált, dolgozni akaró, igény esetén angolul kommunikálni tudó thai munkaerőt közvetít, akik lojálisak, éveken keresztül egy munkahelyen szeretnének maradni.